Kint Maradtam az Éjszakába

Gondoltam egyet és úgy döntöttem, hogy kint maradok az FZ-vel a csillagos égbolt alatt is. Mit ide a hideg?! Legalább nicsenek szúnyogok. Hajtott a kíváncsiság, hogy mit lehet össze hozni éjszakai körülmények között a géppel. Ezért egy szép októberi éjszakát megragadva szépen meg is léptem ezt. Kicsit átgondolatlanul, de azért teli élményekkel vagyok a dolog után. Főleg, hogy elég jó képek lettek a csillagokról. Megpróbálkoztam néhány repülőgéppel is, de ezt a részét ahol alig van fény még szokom a fényképezőgépben. Ránéztem a Plejádokra és a Jupiterre is, bár az állványzat eléggé tragikus szerepkört látott el közben, kész csoda, hogy a Föld forgása nem remegteti be szegényt a fotózásba. De hát ez van, az ilyen tapasztalatokból derül ki igazán, hogy hányadán állunk a technikai apparátussal. Bár azt tegyük hozzá, hogy nekem nem ez a kívánt a fotózásban, csak bele kukkantottam így valószínűleg akadnak felhasználói gondok is. De azért.. az állvány lehetne olyan, hogy ne kelljen ujjal tartanom a gépet fénygyűjtés közben.

Ha idő rendi sorrendben akarok haladni, akkor egy kicsit az áthaladózáskor megszokott bejegyzés világot kell itt is felvonultatnom, azaz egy sor szöveg egy sor kép. A fenti képen a Kecskeméti elkerülő keleti szakaszát, vagyis inkább az éjszakai szép színpompáját lehet látni miközben a fél égbolton éppen elterül a Göncölszekér. Ez mondjuk közel sem időrendi verzió, de a folytatása az lesz.

Ugyanis az áthaladózás utolsó fényeiben még látható képsorozat legutolsó tagját ide szántam felvonultatni. Így adja vissza, hogy mennyire hirtelen ötlet volt ez az éjszakázás tőlem. A fenti képen az egyik Israir látható. Nem néztem radart, elég látni a gép festését hozzá, és nem akartam a telefont egy ilyen alkalomkor fél töltés alá engedni a radar miatt. 

A következő már eléggé éjszakai spotting, amit időnként azért próbálgatok mert érdekel a dolog. Ezen a képen éppen egy Thai Airways látható, és nekem kifejezetten teszik az ütközés gátló világítások látványa a gépen. Csak jobb beállítást kell majd találnom erre a fajta fotózásra. De idővel, meglesz az.

A következő képen a Holdazásra próbáltam rámenni, de arra majd egy másik alkalmat kell keresnem, mert a Hold elég gyorsan elhagyta a horizontomat. Szinte követte a napot a bolygó másik oldalára. Jól látszik, hogy a gépnek még fényes a horizont azon szakasza, pedig szabad szemmel már eléggé sötét kék inkább.

A horizont alján aztán kicsit megkapaszkodott egy darabig, de amint eléggé éjszaka lett szépen tovább is állt. Így mondjuk nekem könnyebb volt repülőket vadászni, bár most még értékelhető képsorozat nem lett belőle, de idén megpróbálok majd hozni olyat is. Viszont a csillagokat is jobban tudja gyűjteni a fényképező, ha nem terít vissza fényt a Hold magáról a sötét égbolton. Egyébként a fenti képen a város felé vagyok éppen irányban és a szabad szemmel már nem látható, de a géppel erősen össze gyűjtött városi fénykavalkád látható a csillagos égbolt alatt.

Kihasználva a lehetőségeimet, megpróbáltam ujj beggyel kitámasztani az állványon elhelyezkedő gépet, ameddig csinál pár képet a Plejádokról. Sokadszorra sikerült. Viszont ezzel a látvánnyal személyesen élőben most találkoztam elsőre, így az összes szitok szó ki is ment a fejemből, amikor egyre jobban sikerültek a képek.

Aztán végül annyira jól sikerült, hogy nem tudtam eldönteni, hogy az ujjamnak köszönhető, aminek játékára még sosem volt panasz, vagy egyszerűen épp stabil lett a gép. De ezen a képen már szépen látható a Plejádok.

Ha már úgyis arra jártam, megörökítettem az Orion csillagképét a magam módján. Nem tudom, ki hogyan van vele, de én akárhányszor nézek rá fel, olyan mintha haza néznék. Egy ilyen érzés fog el. Egy barátságos kellemes melegség. Érdekes, de lehet sokan vannak még így ezzel. 

A végére pedig hagytam egy nagy ágyút. Már ami az én csillag fotózásomat illeti. Ugyanis a Jupitert én még szabad szemmel nem láttam. Nagyon különleges érzés az már biztos. A kép talán annyira nem is adja vissza azt, amikor kézzel a keresőben addig mész a zoommal, hogy egyszer csak megmutatkozik a bolygó a holdjaival. Tényleg felemelő érzés. Eddig ez a legjobb csillag fotóm. Már csak azért is mert, ha esetleg ezt bolygózásnak hívják nem üti meg a szintet. De csillagfotónak simán elrakom magamnak emlékbe.