Látogatás az LHDV-n!

Csak egy spontán kirándulásnak indult. A Dunaföldvári várhoz és dunaparthoz. Szeretek ott sétálgatni és gondolozni, lazulgatni. Nagyon tetszik, hogy amikor a duna állása lent van egész mélyen be lehet sétálni a parttól a kövecses mederben. Mindig a mágneshorgászat jut ilyenkor eszembe. Kicsit sajnálom, hogy elhagytam felszerelésemet.. De mégis talán annyira nem lehetett fontos, hiszen még azóta sem pótoltam őket. A várban egy kellemes forró leves után kicsit még szétnéztem és találtam ugyan érdekességeket, de hamar le volt tudva az esemény. Aztán jött az ötlet, hogy megnézzem a Google Mapson, hogy mi van körülöttem. Ekkor jutott eszembe, hogy nem is olyan messzire található egy repülőtér. Nagyon elkezdett vonzani a gondolat, hogy elmenjek és megnézzem, elvégre azért mégis csak egy reptér. Meg hát az LHJK élményeim után, jól esett volna megint reptéren lenni. Van benne számomra valami nyugtató, amitől szinte otthon érzem magamat. Így hát elindultam az LHDV felé.

 

A repülő térhez érve azonnal feltűnt a kiállított Mig-15 és egy leharcolt állapotú irányítótorony is. Az biztos, hogy ott már ilyen jellegű munkát nem végeznek de mégis emel a helyen a jelenlétével. A MiG-15 Magyarország első sugárhajtású repülőgépeinek egyike volt. A vadászrepülőgép 1977-ben lett a Kisapostag-Baracsi reptér ékes dísze több és mint 30 éve áll már oszlopon, az előtte található emlékmű is lassan 10 éve már, hogy itt áll. Még az egykori talán a Kecskeméti alakulathoz tartozó vadászrepülő felújításakor emelték. Az emlékmű a Dunaferr Repülőklub 2014-ben

történt, kettős repülős tragédiája után (éppen egy ultrakönnyű gép zuhant le, és két sportember életét veszítette) emelték, hogy méltó emléket állítanak a klub hatvanéves története során életét veszített 15 sportolónak. Olyan klubtagoknak, akik itt, a Baracs-Kisapostagi repülőtéren, vagy másutt lelték halálukat, illetve olyan, nem klubtag sportolóknak, akik itt hunytak el. Tovább haladva elkezdtem érdeklődni, a torony iránt. Láttam a két repülőgépet a reptér szélén, de nem akartam szó nélkül bemenni a füves részre. Noha akkora szél volt, hogy fel és leszállás egyáltalán nem volt várható, akkor sem akartam illetlen lenni az itteniekkel. Így miközben nézegettem a régi tornyot és természetesen azért áthaladva gyalogosan a leeresztett sorompó mellett, időnként keresni kezdtem életet. Mivel hétvége volt és tényleg alkalmatlan időjárás így csak remélni tudtam, hogy lesz bent valaki. Egy kamerának még integettem is mosolyogva, hátha esetleg valaki aki ott dolgozik látja és azt is, hogy egyenlőre várok valamit. Majd nem sokkal később egy autó érkezett hátulról és ment ugyan a dolgára, de nyitottabb részen egy darabon utána mentem, hogy valahogy találkozzak vele. De legalább már tudtam, hogy tudunk egymásról. Nem kellett sokat várnom, és vissza fele indulva az autóssal tudtam beszélni. Nos, életemben először érkeztem egy reptérre úgy, hogy látogatni szeretném. Ezt a nyakamban lógó fényképezőgép már messziről jelezte mindenki számára. Így bemutatkozásunkat követően nem volt nehéz rátérni arra, hogy ha alkalmas szeretnék megnézni egy-két gépet, mutattam a kint lévő kis gépekre.

Az viszont így is meglepett, hogy azzal váltunk el egymástól, hogy majd a képek után ha nem sietek találkozzunk hátul. Itt elöl a torony szomszédságában újra kiélhettem a repülőgépek iránti szeretetemet és végre két év után ismét oda állhattam egy repülőgép mellé. Karnyújtásnyira. Engem ez valami észbontóan feldob. Ilyenkor kapcsolok ki igazán, szinte iszom magamba a reptérre jellemző hangulatot, rezgéseket és aurát. Úgy hogy megnyugvás után, hogy mehettem fotózni, tulajdonképpen ellazultam és élveztem a pillanatokat.

A két kint tartózkodó gép a Cessna 182P Skylane HA-SLM és a Cessna 182E Skylane HA-JDJ repülőgépek voltak. Az SLM kicsit emlékeztet az egykori maffia stílusra, a szép szürke géptest tetején található barna, szinte fahatású ablak kontúr fényezésével. A JDJ pedig egy igazi vagány tűzes sárkányos fényezéssel rendesen csalogatja az ember szemeit. Nekem kifejezetten tetszik a kis Cessna osztott szélvédője. A 182-es típus egyébként sem egy gyenge darab, de a két igazán egyedi megjelenésű gép a reptér szélén azért erősen jelzi az arra tévedőknek, hogy ez itt bizony egy sport repülőtér.

Szépen elidőztem mellettük, és csak úgy pezsegtem a két gép közvetlen közelsége mellett. Aztán ígéretemhez méltón elindultam az irodába is. Mondjuk ekkora hideg szélben nem is volt az annyira rossz ötlet már egyébként sem. Bár ismerve magamat ha a gépek és a kocsi közt kellett volna dönteni, ott maradok az utolsó fényekig a gépek mellett inkább. De egy reptéri beszélgetés azért gond nélkül szóba jöhet. Itt az irodában aztán megismerhettem a Dunaferr Repülőklubot, az elért eredményeiket amik azért 1959-ig nyúlik vissza. Ugyanis 1959 július 23-án 18 óra 45 perckor világcsúcsot ért el Bálint Sándor, Fődi Károly és Aradi András a dunaújvárosi repülőtéren N. 2-es sportrepülőgéppel, 600 méteres kombinált ejtőernyős célba ugrást teljesítettek. Eredményük az első magyar rekord lett a sportból, és a csúcstartók a szovjetek (515 cm) előtt, Bálint Sándor 120 centiméterre érkezett a földre a célkereszttől, átlagban 451 centimétert értek el. Aztán 1961. augusztus 28-ától szeptember 6-áig vitorlázó versenyt rendeztek meg. A repülőklubok között szerepelt a csepeli és a tapolcai is. 1967-ben került sor az V. dunántúli ejtőernyős verseny-re. 1972 márciusában a Kék szakáll filmet a dunaújvárosi repülőtéren forgatták Richard Burton szereplésével. 1973-ban éjszakai ejtőernyős ugrást lehetett kipróbálni. A sort folytatva 1977-ben felállítottak egy MIG-15 repülőgép-másolatot a 6-os főútnál. 1994-ben csatáztak a repülősök a 7. Kohász Kupa vitorlásrepülő versenyen az első helyezésért. 2008-ban az érdeklődők ellátogathattak a 10. Kohász Kupára. 2012. június 23-án megtartották az I. Baracs-Kisapostag Repülőnapot, ahol Farkas Bertalan űrhajós is megjelent. 2013. június 22-én megint megrendezték a dunaújvárosi repülőnapot.

AMagyar Hagyományos jász Tábla versenyének alkalmából mongol és török állampolgárok is érkeztek.

Illetve azt sem felejthetjük el, hogy a MALÉV Duna Kupa versenyén 2012 júniusában Siket Zsolt győzött. Lett volna lehetőségem csatlakozni is akár, de nem teljesen éreztem, hogy erre fel lennék készülve. Sok mindenről, eredményekről, és tapasztalatokról beszélgettünk majd kaptam egy kérdést ami azonnal mosolyt csalt az arcomra.

Van-e kedvem megnézni a csarnokot? Természetesen van. Egy kicsit talán már vágytam is arra, hogy újra gépek közt sétáljak. A repülőgépek melletti közelségem a két 182-es már megadta, de az, hogy egy hangulatos csarnokba a repülők között lehessek kicsit azért hiányzott továbbra is. Így nagy örömmel indultam el a csarnok irányába, ahol egyébként apróbb karbatartási és tisztítási munkálatoknak voltak alá vetve a gépek. A csarnokhoz érve pedig.. indult a kánaán!

Láttam többek közt Cessna 182L Skylane D-EOLG, aminek az utasterébe is benézhettem illetve megcsodáltam a műszerfalat, ami továbbra is lenyűgöz engem. Az LHJK-n megélt 150M utáni második repülő amit ennyire szemügyre tudtam venni. De láttam még a Scheibe SF-25C Falke HA-1261 a Cessna 152 HA-BHE, ami mivel nyitva volt megint csak megtudtam nézni belül. Ezzel emelve az eddig belül is látott repülők számát. Láttam továbbá a SOCATA MS.893E-D Rallye Commodore 180GT HA-JUC és még rengeteg, rengeteg repülőgépet, sőt még helikoptert is a csarnok legvégében. Csak mivel nem akartam paraszt módjára átkúszni a gépek alatt, ezért nem mentem végig a csarnokon. Így ugyan nem tudok minden lajstromot felidézni de ettől még az élmény level1000 volt. Nem tudom még mikor, de ide az LHDV-re még mindenképpen szeretnék jönni. Lehet vissza szokok a spottingolásba, amit a Budapestről elköltözésem óta igazából nem űzök. Pedig lehet egy óriási szegmens lehetne az életemben. Nagyon szépen köszönöm az ottani személyzetnek a kedvességét, a beszélgetéseket és a rengeteg repülőgép látványát és közelségét egyaránt. Igyekszem vissza érkezni még ide. 

Ti jártatok már a Dunaújváros Airporton? Vagy jártatok már nem hétköznapi dolog miatt itt Dunaújvárosban? Sőt spottingoltatok már valamit vagy terveztétek? Ha igen írjátok meg kommentben, és azt is ha nem.

Most pedig beszúrok még néhány képet LHDV-ből: