A fenti bevezető eléggé összefoglalóra sikeredett. Szóval inkább nézzük rendesen, hogy mi is volt. Már az érkezéskor lobogni kezdett a lelkem hiszen messziről, a reptérre fordulva látszódott, hogy egy Cessna 150M orra éppen a kapu felé áll. A napon sütkérező HA-SJU látványa így azonnal meg is alapozta a napot. Kiszállva felszereltem magam és megindultam a MiG-15 felé, ám ekkor szó szerint akkorát dobbant a lelkem a testemben, hogy ihaj. Mert elsőnek a fák mögött a Mig-21 kandikált ki. De az olyan szépen fel lett újítva, mintha a gyártó szalagról jött volna ki. Mint a képen is látható, a két kiállított repülőgép egymás mellett foglal helyet az étteremnél, egy kicsivel az emlékműtől feljebb. Megkerestem az épület oldalában a kedvenc helyemet, lehuppantam és töltődtem. Szó szerint. A termoszból kortyolgattam a forró kávét, miközben elterült előttem a repülőtér két pályája. Hallgattam a madarakat, a szél zúgását, a reggeli nap melegségét és időnként amikor levettem a szemem e tájról, hogy igyak, a kamera lencséjén megtörő fényen át tükröződő beton csík, dobott még a hangulaton. Jó néhány perc múlva láttam, hogy előjöttek a pilóták és a hangár is nyílni fog. Ekkor tűnt fel, hogy a másik Cessna 150M, a HA-CTI a bejáratánál ácsorog. Üdvözöltük egymást és elkezdték kihozni, majd felkészíteni a Beechcraft 76 Duchesst, a HA-KOV-t. Ez egy nagyon gyönyörű gép! Különleges a kialakítása és a dupla hajtóműve azonnal odavonzva a tekinteteket. Amikor beindult a repülőgép az végig visszhangzott az étterem és a hangár között. Egy kicsit elnyomva időnként a természet hangját, megtörve a hely csendjét, de mégis nyugodtan és élvezhetően tette mindezt. A néhol még ködös és fátyolos apronon át a hangárig ellátva, kiemelkedő látványt nyújtott az éppen melegedő Duchess. A távolban ekkor tűnt fel egy másik repülőgép. Még nem láttam pontosan, hogy melyik az. Nyilván akkor hozhatták ki, amikor fotóztam a Duchesst. Néhány perc múlva amikor már a pilóták felkészültek a géppel, a HA-KOV elindult a pálya felé. Szépen legurult a 32 jobb küszöb előtti Holdingba. Az izgalom pedig elkezdett fokozódni. A kamerán át láttam, ahogyan még utoljára ellenőrzik a gépet, majd ráhajt a pályára. Innentől már csak a felszállás következik ha minden rendben. 
teszi. Bár igazából pont ez miatt, a levegőben repülve is azonnal tudni lehet a ez a Skyhawk érkezik valamelyik irányból. Ilyenkor amikor egy repülőgép motorja beindul, már tudni lehet, hogy nagy eséllyel repülni is fog. Ilyenkor már átkapcsol bennem valami. Valami amitől máshogyan gondolkozok. Ha felkészülten tudom, hogy felvételeket készítek róla, akkor csak a gépre koncentrálok. Hagyom, hogy a hangja és látványa magával ragadjon, de nem zárom ki a külvilágot. Egy reptéren azt sosem szabad. De nagy százalékban előtérbe kerül a témát alkotó repülő. Így alig vártam, hogy elinduljon a Holdingba. Teljesen rá voltam tapadva a fényképező géppel amikor elindult, és egészen az emelkedésig ki sem eresztettem a frameből. Egyszer csak megindult a 32 bal pályára, ez a füves. Többször láttam már repülni, de ezidáig még a pályán sosem. Így különösen értékeltem ezt a pillanatot. A DID recsegős Continental hangja végig dörmögött mindenhol, hol-hol vissza verődve, és én épp akkor engedtem le a fényképezőt amikor megcsapott a repbenzin. Ez szinte már-már 
leírhatatlan. A DID is lenyomott pár kört, majd rövid távra repült Bugac felé. Vissza érkezve a hozzám közelebbi kijáraton hagyta el a pályát és szinte a csarnokig meg sem állt. Nekem ezek megunhatatlan dolgok. Lehet egy egész nap eltelik ezzel, de ilyenkor számomra rohan az idő. Erre készülök is, és most is vittem magammal szendvicset szerencsére, így elkezdtem a pályára tekintve ebédelni. De egy ismerős hang félbe szakította ezt. Egy Diamond DV20 Katana érkezett vendégségbe. Imádom, hogy repülős étterem van Jakabon. Néha el-el lehet csípni ebédelni érkező pilótákat, és ilyenkor előfordulnak érdekes vagy ritka gépek. A HA-STQ ugyan ismert gép, de számomra érdekes. Mert a kialakításában ötvözve van a vitorlázó repülőkkel egy kicsit. Mégis tökéletes oktató és edző repülőgép. A beköszönő áthúzást követően a bal fordulóval megkezdte az iskolakört, aminek a végén landolt és a pályát elhagyva parkolt. Így üdvözölve a pilótát 
esélyem nyílt a Katanát is rendesen megfotózni. Az indulásakor pedig érdeklődve tekintettem utána a kamerával. Mindenképpen meg akartam várni az indulását, mert benne volt a pakliban, hogy esetleg érkezhet még pilóta repülőgéppel ebédelni. De végül most nem így lett. A Katana fel állt a 32 jobb küszöbre és neki lódulva szépen kecsesen elemelkedett a betonról. A bal forduló miatt még a levegőben is sikerült róla képeket készíteni, ezután vissza tértem ebédelni. Amit ismételten megszakított egy repülőgép egy beköszönéssel. Ez szintén egy Katana volt, de ezúttal a HA-STR. Legalább lett képem a magasban róla is. De ezután most már viszont tényleg be tudtam fejezni az ebédet. Amit egy finom, az étteremből szerzett kávéval zártam le. Mondjuk ez eléggé küzdelmes volt, mert az egyik kezemben a kamerával, a másikban a kis tányéron a kávés csészével kijutni komoly feladat volt. De végül ki értem. Kint a szél viszonylag erős volt. Én kis újjal nem szeretem emelgetni a bögrét, de 
inni meg forró volt a kezemnek. A gép az asztalon foglalt helyet, és akárhányszor jelzett a FR24 egy áthaladó miatt, annyiszor proceduráltam át magam a csésze körül a füves részre. Cserébe a havi spotter listában bemutatott Antonov An-12BP így lett meg. Szóval megérte, de legközelebb megpróbálom valami pohárba kérni a kávét mert így nem volt valami biztonságos. Már majdnem indulni készültem amikor megtudtam, hogy lesznek még repülések a délután folyamán. Ezt pedig semmiképpen nem akartam kihagyni. Az egyik délutáni repülő a HA-BIT volt, nagy örömömre. Kezdtem azt hinni, hogy nem fogom látni emelkedni de végül ugye nem így lett. Na ez a gép tud lépni. Olyan lendülettel indult meg, hogy hirtelen ki szalasztottam a frameből is. A jó pár Touch & Go pedig eleinte úgy nézett ki mintha nem is komponáltam volna.
Gyors egy gép az biztos. A másik délutáni repülő a HA-KOV volt. A durván arany órában induló repülőgépek különlegesen mutattak a repülőtér naplementébe burkolózó beton csíkján. Ahogyan a repülőgépek is különlegesen festettek az égbolton ebben a napszakban. A csendesedő, nappalt felváltó est felé közeledve az iskola körön repülő gépek hangjai kellemesen duruzsoltak az égbolton, az érintés után emelkedő repülőgépek hangjai pedig duplán zörögtek végig a repülőtéren. Egy teljesen új élményt nyújtva ezzel. A lemenő nap fényében vissza csillogó távoli repülőgépek mozgása az égen, a pályához közeledő ereszkedések fényei, a jobban hallható gumi csikorgás, és az ezt követő emelkedő repülők fényei mind-mind emeltek a délutáni összképen. Még az a tény sem tudott eltántorítani, hogy bokától lefelé egyáltalán nem éreztem semmit. Álltam, de mégsem éreztem azt. Az egy helyben totyogás pedig inkább kellemetlen volt, mint segített volna. Így teljesen, minden gép vissza érkezését már nem vártam meg. Hanem szépen mélyet szippantva a HA-BIT által hagyott benzingőzbe, bele mélyülve a távoli tájba, amit a HA-KOV éppen keresztül repült, egy utolsó pillantást vetve a pályán még vissza csillogó naplemente fényére és az apron deresedő füves területére... Elindultam az autóhoz. Útközben még akitől tudtam elköszöntem, és elkezdtem leszerelkezni. Néha-néha félbe hagyva és végig nézve az éppen áthajtó repülőket, ahogyan felváltva, minden körnél sötétebb napszakban köröket rónak LHJK beton csíkján.
A HA-KOV motorja pedig egyszer csak felbőgött, a gép pedig meglódult a beton pályán. Egyre gyorsabban haladva közeledett, és nem sokkal előttem elrugaszkodott a repülőgép a pályától. Szépen emelkedve mellém érve már 5 méteres magasságban húzott el és közben a motorjai hangját a teljes repülőtér dübörögte. 
Miközben a kamerán át néztem ahogyan egyre feljebb és feljebb emelkedik, majd jobb fordulót csinál a Duchess, a visszhangja még a repéren maradva hallatszott. Ekkor csapott meg a repbenzin illata! Elképzelni nem tudnék ennél szebb reggelt. LHJK jelentősebb forgalmát az oktatások teszik ki, amiket a Mészi Air Service is bonyolít többek között. Így számomra nem meglepő, de mégis megunhatatlan látvány ahogyan a kis repülőgépek gyakorolnak a pályán. Sok-sok Touch & Go, Go Ahead és Approach látható amikor felemelkedik egy repülő. Így volt most ez a HA-KOV-al is. Jó pár kört lenyomott a reptér körül, és minden alkalommal végig dübörgött a reptéren a hangja. De jó lehet ezt minden nap megélni, én nagyon tudnám élvezni. Ez megunhatatlan élmény. A vissza érkezést követően a Duchess a pályát elhagyva a másik kis repülőgéphez állt be. Így adta magát a lehetőség, hogy azt is szemügyre vegyem. Ez a repülőgép pedig nem volt más mint a HA-BIT Cessna 182R Skylane. Ez a gyönyörű festésű repülőgép, egy igazi fenegyerek. Léghűtéses, 230LE-s Lycoming 540-es motorral
van felszerelve. A 280km/h maximális sebességet is képes lehet elérni. A további néhány órában vissza ültem töltődni kicsit. Elég korán érkeztem ki, még a reggelimet is kint fogyasztottam el. Majd feltűnt, hogy a másik hangár is nyílik. Innen először a triumvirátus harmadik tagját, a HA-SJV Cessna 150M-t húzták ki, majd a HA-DID Cessna 172E Skyhawk került elő. Az SJV éppen generál alatt volt, és szépen látni lehetett a motort a takaró burkolat híján. A Skyhawk pedig elkezdett felkészülni. A retro festésű repülőgép át lett helyezve az apronba és később már a feltankolásnál járt. Ekkor már én is készítettem a gépet a kezembe és állítottam be a megfelelő értékeket, hiszen a reggeli fényviszonyok régen megváltoztak már. Ekkor mordult fel mögöttem a DID. Imádom a hangját! Az orra alatt kivezetett dupla kidurranó miatt a felverődő hangja teljesen egyedivé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése