Az egykori Cisztercia + Egy újabb Geodéziai Torony

A különböző csoportokban és a térképeket böngészve, olykor igazán furcsa vagy izgalmas helyekbe futunk bele. Így volt ez most ezzel a Majorsági együttessel is. A középkori alapítású majorság a 18. század elején, a török kiűzése után a zirci apátságé lett. 1806 után kezdik meg a majorsági gazdálkodás intenzív kiépítését. 1823 után különvált a zirci apátság többi birtokától
Az épületek több mint két évtizede használaton kívül állnak, és a természet már totálisan úrrá lett rajtuk. Egy tipikusan olyan hely, ami körbe járja az embert. Itt látszik, hogy mennyire fura egy társadalmat élünk. 

A településtől 5 km-re, Dunaföldvárra vezető út mellett található gazdasági- és lakóépületből álló együttes. Az egykori Majorsági épületről viszonylag sokat lehet megtudni. Az alábbi szöveg a Műemlékem.hu oldalról lett idézve. 

"A főépületben raktár és présház kapott helyet, Egy szintes, félkontyolt nyeregtetős, oromzatos lezárású, palafedésű és részben bővített épület. A lakóház is egy szintes, főhomlokzatának középtengelyében timpanonos portikuszos, kéttraktusos, félkontyolt nyeregtetős, palafedésű épület. Az istálló nyeregtetős, cseréphéjazatos, orom mezöje tégla tagozatokkal díszített. A Gépház az egykori lakóháztól lejtős terepen, szabadon álló, egy szintes, félkontyolt, nyeregtetős, épület. A főépülettől áll két földszintes, csonkakontyolt nyeregtetős lakóépület. A középkori alapítású majorság a 18. század elején, a török kiűzése után a zirci apátságé lett. 1806 után kezdik meg a majorsági gazdálkodás intenzív kiépítését. 1823 után különvált a zirci apátság többi birtokától. Az épületek több mint húsz használaton kívül állnak, ki vannak téve az időjárás hatásának.

Mivel az épületek őrizetlenük állnak, az emberi gondatlanság és rongálás veszélye is fenyegeti őket.
A főépület téglafalazását több helyen megbontották, néhol a fal teljesen áttört. A villanyvezetékeket elvágták, a fal külső felületét bevésték. Több helyen a párkányzat és egyéb architekturális elemek sérültek, hiányosak. A megmaradt ablakok üvegeit betörték, több helyen az üveg hiányzik. Az ablakokat berácsozták. A déli szárny tetőszerkezetének gerendázata jó állapotú. A belső terek elhanyagoltak. A különböző burkolatokat feltörték. A cserepezés hiányosságai miatt vizesedés nyomai fedezhetők fel a mennyezeten. A pince téglából rakott csehsüveges boltozata jó állapotú, a tartópilléreket csempével körbe burkolták. Az épület ablakait több helyen befalazták. Az új építésű szárny nagyobb felújításra szorul. Az egykori lakóház pincéje jó állapotban van, boltozata ép. A lakóterek boltozatai jók, a járószintek kisebb felújítással rendbe hozhatók. Az épület vakolata felújításra szorul, foltokban hiányos. Tagozatai, architekturális részletei több helyen töröttek, repedezettek, hiányosak, de pótolhatók.

A gépház belső terei jó állapotúak, kisebb felújítást igényelnek. Külső vakolata hullik.
Az istálló jelenleg is használatban van. Állapota jó, vakolata, díszítő ornamentikája néhol hiányos.
A két lakóépület műszaki állapota kielégítő, statikai probléma, süllyedésről tanúskodó repedés sehol nem látható. A falak minimálisan egykori vizesedés nyomait mutatják.
A kultúrház használaton kívül áll, állapota az előző épületekéhez hasonló. Az épületek környezetében életveszélyes a több fedetlen akna. A területhez kapcsolódó, nagy kiterjedésű park elhanyagolt, gondozatlan."

Sajnos a történetéről, konkrétan nem találtam semmit. Csak hogy a Zirchi rend hatalma alatt, az ő épület együttesük volt. Pedig nagyon szívesen olvastam volna róla azért pár sort. De ezt legalább meg tudtuk lesni, az utazás fő célpontja a nem messze található Dózsa György laktanya ugyanis zártabb terület, így oda majd később jutunk el, így később is tudok majd róla beszámolni. Vissza fele álltunk meg a Majorságnál. Az eléggé pusztuló félben lévő hely, eleinte barátságtalannak mutatta magát. Pedig ez nálam ritka. A hátsó részt kezdtük el felfedezni, és meg kell hagyjam, hogy ekkora szinte egy légterű épületben is már nagyon ritkán jártam. A pince részhez, jelenlegi állapotában szinte hozzá sem fértünk és voltak olyan részek, ahol a lépéseket is igyekeztünk kimérten tenni, mert a fél tetőszerkezet már le volt a földig rogyva. Az élmény kicsit hajazott Apraja falvára, egyrészt a munkaterületként magára hagyott küllem miatt, illetve a körbe burkolódzó szagok és illatok miatt is.

Hátul sok épületből szinte semmi nem maradt, csak az oldalsó falak, azokban viszont néhol a régi időket idéző ablak keretek benne voltak, amik nyomtak egyet felfelé az élményen. Aztán egy időre nekem le kellett válni Timiről, mert egy óriási veszély leselkedett ránk! Egy vérmes fenevad, egy szúrós fogú vadállat, egy igazi nagy betűs MONSTER. Egy kölyök tacskó! Aki annyira ugatott és jött volna nekünk, hogy nem akartam, hogy felverje a környéket. Így egy kicsit lenyugtattam és aztán haza ment. Újra csatlakozva, az oldalsó részeket is meglestük, és végére hagytuk az elejét. Na! az például nagyon gyönyörű volt, még ebben az állapotában is! Az oszlopai nekem egy kicsit a görög fő épületekre hajazott, a hatalmas előtere pedig szinte megdobogtatta a szívem! Még itt, ebben a nem csak csontváz épület, hanem egyenesen a mállás idejét megélő falak között is találtunk régi nyomtatványokat. Igaz ezek a z

épülethez képest nem olyan régiek, de talán az utolsó éveit így azét sikerült megismerni, amik egyébként az agrár tevékenység jellemezhetett. Több kisebb melléképületeit ma már részben garázs vagy tároló helyiségeknek alakították át, és némi tetőszerkezeti javítást is kaptak ezáltal. Próbáltuk rendesen és részletesen feltérképezni, meglesni és ismerkedni a Majorsággal, így elég sok időt eltöltöttünk ott. Aztán elindultunk haza fele, de több megállóhellyel is számolva. Ugyanis most hoztam magammal a mágneseimet, és Dunaföldvárnál terveztem megállni, hogy egy kicsit belógassam  a vízbe őket, amiket végül meg is tettem. Erről majd egy másik bejegyzésben mesélek, hiszen az is egy igen nagy élményre sikeredett!

A Majorság és Dunaföldvár között, még útba ejtettünk egy újabb, eddig még általunk még nem látott Geodéziai tornyot. Nagy reménnyel voltunk vele, hogy ennek vajon milyen lehet a teteje, részletesebb-e, illetve erősen felkészültünk a térdig érő galamb szarra is. De sajnos ennek a kis toronynak már le volt hegesztve az ajtaja. Sajnálom, mert szeretem az ilyen helyeket. De be kell látnom, hogy a magyar Pisai ferde torony címet elnyerte volna, és azt is, hogy környékén számos tanya van, ahonnan a gyerekek eltudnak jutni ide játszani. Az alapból nem veszélyes torony, mert az én gyerekkorom vas játszótereihez képest semmivel sem lehet veszélyesebb, azért eléggé megvolt ahhoz dőlve, hogy egy-kér komolyabb játékot már ne rogyasszon el. Így persze, megértem. Csak sajnálom. A Geodézia tornyokról már meséltem. Most egy rövidebb infót adva: Ezeket a tornyokat a földmérő hivatalok és a térképészettel foglalkozó hatóságok vagy személyek használták. Azért, egyszer egy rendesen kialakított, éppen mérés közben lévő tornyot meglesnék, mert kíváncsi vagyok, hogy az milyen is lehetett élesben. Viszont, a madarak legalább pózoltak nekem, ami így sem utolsó azért.

Nagyon szépen köszönöm, hogy végig olvastad a bejegyzést. Ha tetszett kérlek oszd meg másokkal is. Engem megtalálsz a Facebookon, az Instagramon, és néhány kis videót a TikTokon is. 

Sziasztok!