Egy kis spotting!

Valami egy kicsit most bekattant nálam.. 

Fekszek itthon és csak úgy pörgetem a telefont. Ezzel konkréten nem mondok újat, hiszen elég sokszor teszem ezt. Aztán megunva a médiát, ránézek, hogy milyen a forgalom a fejünk felett. Ekkor pedig észre vettem a WizzAIR egyik A320-asát, ahogyan viszonylag alacsonyan, éppen felénk tart. Megvártam ameddig biztos az irány és autóba pattantam. Egyszerűen éreztem, sőt mi több égetett a késztetés, hogy kimenjek a reptér mellé és érezzem ahogy végig dübörög bennem a turbinák zúgása által keltett rezonancia!

Kiérve aztán egy kicsit meglepődtem mert elsőre sehol nem láttam a repülőgépet. Még csak nem is hallottam. Így előszedtem a telefont és meglestem az ADS-B oldalt. A gép várakozó köröket nyomott a reptér keleti oldalán. Vagyis inkább mellette. Azonnal azt hittem, hogy ultra mákom van és a gyakorlatra vagy KESZI-re induló Gripen párt is meg tudom nézni. Igazából itt lakok a reptér mellett de ritkán járok ki. Most éppen olyan időszakomban vagyok, hogy magamhoz sincs kedvem, nemhogy bármihez. Ezért is lepett meg, hogy belép vágott az érzés, hogy indulás! De jól tettem az szent. Van, valami nagyon érdekes a repterekben számomra. Valami körül írhatatlan. Egyfajta otthon érzet. Pedig semmi közöm a repüléshez, mégis amikor 2010-ben utoljára kint jártam repülőtéren, vagyis mellett akkor is ez az érzés fogott meg. Meg amikor kint voltam 2008 őszén elsőnek, akkor is.

A Ferihegyi reptértől nem messze laktam. Vagyis mivel imádok biciklizni, így számomra nem volt messze a "minden át" és keresztül hajtva a Sashalom - Ferihegy útvonal. Durván 30-40 perc volt az út és nagyon szép erdős részeken vezetett át az útvonal. Többek közt a harckocsi ároknál. Órákat tudtam ott eltölteni. Volt, hogy reggelizni mentem ki, volt hogy éppen vacsorázni. De maga az a miliő ami ott van,  a gépekkel a hangokkal és illatokkal-szagokkal egyetembe teljesen otthonos érzetet adott. Sokszor mentem akkoriban ki oda. Azóta már rengeteget változott a környék, most így jobban ránézve a térképre. Most, idén.. Pedig azonnal eszembe jutott, miközben néztem a telefont, hogy hol a Wizz. Van egy fajta aura ezekben a helyekben ami mélyen megérint. Igazából már a gépek látványa is mindig elragadott magával. Emlékszem még az első fotómra, amit még valamelyik utolsó vagy nagyon érezhetően utolsó környéki Augusztus 20.-i légibemutatón lőttem.

Akkor volt kint a Sláger Rádió is egy Bochkor féle "papírhajóval". Legalábbis egy papírhajó formájú Sláger Rádió csónakkal. Illetve akkor volt a Dunán a Debrecen gőzös is. Azt hiszem talán avatták is, de ebben már nem vagyok biztos. Viszont a bemutatóra emlékszem. Egyetlen kép maradt fenn azokból az időkből sajnos ami ide vonatkozik. Három kis repülőgép áthúzása. Szerettem kijárni arra az eseményre, valahogy a  repülők mindig nagy szerepet töltöttek be az életemben. De ezt majd egy másik bejegyzésben valamikor, még lehet hogy kifejtem. Szóval.. Ameddig én lestem a telefonon a Wizz-t, addig feltünt egy másik közeledő gép. Ekkor leesett, hogy érkezik valami és nem indul. Erre vár a Wizz is. A térképen pedig sikerült is megtalálnom a gépet, ami a HUAF 604-se volt. Egészen pontosan az egyik Airbus A320-112 gépünk.

A szállító század repülője 2018-ban érkezett a légierőhöz a 605 társával együtt. Illetve még két Dassault Falcon 7X futár- illetve VIP-repülőgépet vásárolt illetve rendszeresített a hadsereg akkoriban. A gépek személy és anyagszállítási feladatokat egyaránt ellátnak. A 604 érkezése és elsuhanása felettem igencsak meglepetés erejű volt és nagyon élveztem a dolgot. Már megérte kimenni. Miután a gép elhagyta a pályát, a Wizz is folytatta a traininget, jó néhány kört megrepülve a reptér körül, és rajta a Touch & Go miatt egyaránt. Egy kifejezetten jó nap lett így belőle. Szeretem a turbinák hangját, és azt is amikor egy ekkora vas elhúz felettem. Azt hiszem ez lelkileg is rendbe rakott egy kicsit és a napot is pozitívan inditotta útjára nekem.