Éjszakai spotting: Mi, miért villog az égbolton?

Navigációs fények egy Boeing 777-en

Tavaly már bele néztem milyen az éjszakai spotting és számomra van benne valami érdekes. Bár igazából nem látszik, hogy milyen repülőt nézek, sőt mi több.. Igazából csak a jelzőfények látszódnak, mégis van benne valami ami magával ragad. Ezért időnként fel-fel nézek éjszaka is az égboltra és előszeretettel vadászok az ott fellelhető villogó pöttyökre. Na de mégis mi az amit ilyenkor látunk? Miért villognak és miért vannak színeik? Ebben a bejegyzésben arra térek ki, hogy milyen szabályok vonatkoznak az éjszakai repülés jelölésére és néhány érdekességet is össze szedtem spotting szemszögből.

Beacon az Airbus A321-en

Először is, érdemes megismerkedni az éjszakai repüléssel. Az Éjszakai repülés (NVFR) alapjait, a Night Visual Flight Rules – Éjszakai Látvarepülési Szabályok határozzák meg, ami egy külön kategória a VFR repülések világában, és bizony nem lehet csak úgy a „ránézünk az égre, oszt hajrá” alapon csinálni. A Szabályozását az ICAO Annex 2: Általános repülési szabályok és az 

EASA FCL (EU FCL.810) adja meg. Ez utóbbi tartalmazza az NVFR jogosítás megszerzésének követelményeit. Magyarországon a Légiközlekedési Hatóság és az AIP Hungary (GEN és ENR részek) is foglalkozik a vonatkozó NVFR szabályokkal. Az NVFR csak motoros gépekre vonatkozik (pl. SEP/Land, MEP) és sötétedés után, azaz napnyugta és napkelte közötti időszakban lehetséges, mégpedig VMC körülmények között, és nem IFR módban, hiszen az már külön bejegyzés lesz. Röviden az IFR a Műszeres Repülési Szabályokat jelenti. Akkor használják, amikor a látási viszonyok nem elegendők a vizuális (VFR) repüléshez, például felhőben, ködben, éjszaka, vagy amikor a pilóta teljesen műszerekre támaszkodik.

Strobe az Airbus A321-en

Az éjszaka meghatározása a napnyugtától napkeltéig, a Nap 6 fokkal a horizont alatt. A legtöbb országban külön elméleti és gyakorlati képzés kell hozzá. Magyarországon is szabályozott, és például kontrollált légtérben a rádióhasználat is kötelező ilyenkor. Mivel a vizuális referenciák változnak éjszaka, mert kevésbé látszanak a földi referenciák (pl. utak, városok, mezők), ezért navigációs pontokat, repülőtéri fényeket, és esetenként GPS-t használnak a pilóták. Össze foglalva az NVFR tehát csak motorral felszerelt repülőgépekre és helikopterekre vonatkozik, és még azoknál is csak akkor, ha a gép világítása, műszerezettsége, valamint a pilóta kiképzése is megfelel. Akár NVFR, akár IFR repülésről van szó, a világításra ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Nézzük meg, pontosan mik ezek.

Fényprotokollok és azok célja a repülésben

A gépek világításának szabályai nem csupán a láthatóság növelésére szolgálnak, hanem komoly navigációs és biztonsági funkciókat is ellátnak. Az éjszakai repülések során kiemelten fontos, hogy minden fény a megfelelő üzenetet adja át a másik repülőnek, a földi irányítóknak és a földi személyzetnek. A repülés jellegétől függően itt két nagyobb részt érintünk, a polgári és a katonai repülést. 

A Polgári világítás:

• Navigációs fények: A szárnyak végén és a farokon elhelyezett fények segítenek abban, hogy más pilóták, légiforgalmi irányítók és földi személyzet is lássák a gép helyzetét és irányát.

• Piros bal oldalon, zöld jobb oldalon, és fehér a faroknál.

• Strobe fények (villogó fehér fények): Ezek a fények minden repülőgépen kötelezőek, és szándékosan erősen villognak, hogy jól láthatók legyenek más repülőgépek számára. Az éjszakai repülés során a stroboszkópos fények segítenek a nagyobb távolságból való észlelésben. Ezeket gyakran az orr és a szárnyvégek tetejére helyezik.

• Leszállófények: Az orr alatti fények, amelyek a földre világítanak, segítik a pilótát a leszállás előtti végső fázisban, illetve a horizont megtartását a sötétben. Ezek általában erősebbek, és a futópálya megvilágítására szolgálnak.

• Beacon fények: A piros fények a gép tetején vagy alján villognak, és jelzik, hogy az adott repülőgép a levegőben van. Ez figyelmeztet a gép jelenlétére, és más repülőgépek számára is jelzésül szolgál, hogy aktív motorral repül.

• Katonai világítás:

• A katonai repülőgépek nem használják ugyanazokat a fényeket, mint a polgári gépek. Az ő világításuk sokkal diszkrétebb, vagy akár el is rejthető.

• Zöld, piros IR fények (infra): Ezt katonai gépeken és helikoptereken használják. Az infravörös fények láthatatlanok a szem számára, de a katonai pilóták és műszerek képesek érzékelni őket, így a gépek sötétben is láthatók egymás számára, anélkül, hogy bárki más látná őket.

• Alacsony fényerő: Az IR világítás alacsony intenzitású, hogy a gépek a lehető legkevésbé legyenek észlelhetők.

• Katonai protokollok: A katonai gépeken többféle fényprotokoll létezik. Az egyik legfontosabb szabály, hogy a katonai gépek elsőbbséget élveznek a polgári forgalommal szemben, ha nem lenne elegendő hely a légtérben, így az ő fényük is arra figyelmeztet.

Éjszakai repülőgép világítás (jelzőfények)

Ha spotter szemmel nézzük, akkor a kötelező külső fények:

Fény	Szín	Elhelyezés	Célja
Navigációs fények	Bal: piros, Jobb: zöld, Farok: fehér	Szárnyvégek és farok	Láthatóság irányjelzés
Villogó fény (Beacon)	Piros	Törzs teteje/alja	Figyelmeztet, hogy a gép aktív (pl. motor jár)
Strobe	Fehér	Szárnyvégek/farok	Erős villanások a láthatóság fokozására
Leszállófény	Fehér	Orr vagy szárny	A föld megvilágítására, de gyakran már megközelítéskor bekapcsolják

• A strobe és beacon kombinációja az, amit távolról látva gyakran úgy írnak le, hogy „diszkózik a levegőben”.

• Éjjel különösen látványos a rotating beacon, főleg ha füst vagy párás a levegő – vörösen villódzik a törzsön és a földön is.

Miért és mire használják a különböző fényeket?

A világítás célja az éjszakai repülés biztonságának növelése és a repülőgépek navigációs képességeinek segítése. A nagyobb távolságú észlelhetőség érdekében az irányjelző fények segítenek más repülőknek tudomásul venni, hogy ott vagy, és milyen irányban repülsz. A navigációt elősegítve a beacon és a strobe fények segítenek az irányításban, hogy a gépet azonosítsák, és segítenek más gépekkel való elkerülésben. Az elsőbbség biztosítását elősegítve a katonai gépek vagy a mentőgépek az őket megkülönböztető fényekkel a szabályok szerint elsőbbséget élveznek a polgári forgalom előtt. A műveleti felhasználás miatt azonban a katonai gépeket elrejthetik vagy a fényeket minimalizálhatják olyan körülmények között, amikor a diszkréció kritikus. Az IR fények nem láthatók a szabad szemmel, de a gép érzékelői és a katonaság számára fontosak. A repülőgépek világítása különbözhet a típusuktól, alkalmazásuktól és származási országtól függően. Például a helikopterek másfajta világítást használnak, mivel sokkal közelebb maradnak a földhöz. A fények kisebbek és kevésbé intenzívek. A katonai gépeken gyakran használnak erősebb piros fényeket, mivel ezek a fények figyelmeztetnek arra, hogy a gépnek elsőbbsége van a levegőben. A katonai gépek gyakran erősebb fényeket alkalmaznak, hogy jelezzék a magas prioritást és a speciális műveleteket. Ezen gépek elsőbbségét a színkódok és fények használatával is jelezhetik.

Miért pont ezek a színek?

Ez is a hajózásból jön! Már a 19. század közepén bevezették a hajókra, és az ICAO és FAA 1948-tól standardizálta repülésre is. Ha csak a pirosat látod, a gép jobbról közelít elsőbbsége van). Ha csak a zöldet, akkor balról jön neked van elsőbbséged. Ha fehéret látsz, a gép tőled távolodik. Ha mindhárom színt látod, az valószínűleg feléd jön. Ilyenkor imádkozz, vagy cselekedj. Viccet félre téve, itt nem fék van, hanem kőkemény situational awareness és elsőbbségi szabályok, amik vizuálisan működnek. Ha nincs irányító, tehát nem kontrollált a légtér, ami például kisgépes forgalomban, kis repterek körül, vagy simán gyakorlórepülés közben előfordul, akkor bizony a pilóták saját maguk döntenek, de nem hasraütésszerűen, hanem az ICAO vizuális repülési szabályai (VFR) szerint. Ha ilyen helyzet van akkor a jobbról jövő repülőgépnek elsőbbsége van és balról esőnek kell cselekdnie, amivel elkerülhető az együttes cselekvés miatti vészhelyzet kialakulása. Ezt nagyon komolyan veszik ezt, és tanítják, gyakoroltatják, sőt, szimulátorban és valódi repülésben is szokás modellezni. Folyamatos rádiózás (ha lehetséges, pl. "Szándékom balra térni") és pozíciójelentések alapján történik a két gép között. 

Egyébként a légi közlekedés egyik alappillére az előrelátás, tiszta kommunikáció, és reflex-szintű szabálykövetés. Szembe haladáskor sem imádkozni kell, hanem a Head-on approach szerint eljárni. Ez van kőbe vésve az ICAO szabályrendszerben (Annex 2), és mindenki erre van kiképezve világszerte. Ugyanúgy működik, mint két autó egysávos úton: ha mindketten jobbra húzódnak, elkerülik az ütközést. Ami a villogó fényeket illeti, a Beacon lights azaz a forgó/piros villogó ami legtöbbször a törzs tetején és alján is megtalálható. A célja figyelmeztetni, hogy a motorok forognak és a gép mozgásban van. Általában piros de újabban egyes gépeken lehet sárgásabb árnyalat is. A Strobe lights fehér, erős vaku-szerű fényei a szárnyvégeken és faroknál helyezkedik el. Ez a légi forgalomban való észlelhetőségre szolgál, főleg éjszaka vagy rossz látási viszonyok között. Gyakran kb. 1-2 Hz frekvenciával villog, leszálláskor, felszálláskor és a repülés közben is megy.  Ami a  Taxi lights vagyis a Guruló fényeket illeti. Fehér vagy sárgás fény az orrfutón vagy a szárnyon és csak gurulás közben használják.  A Landing lights azaz Leszállófény, erős fehér fény, akár több kilowatt. Általában az orrfutóban, a szárnyakban vagy a törzsön helyezkedik el és a pilóta irányítja. A felszállás, megközelítés és a  leszállás alatt aktív. Sűrűn lakott területek fölött általában kikapcsolják éjszaka, hogy ne vakítsanak. A Logo lights vagyis az Embléma fénye a farok mögötti világítás, ami a légitársaság logóját világítja meg. Éjszaka szokás bekapcsolni, de nem kötelező.

Fények elhelyezkedése – apró gyártói különbségek

Ha te is spottingoltál már éjszaka áthaladó vagy reptér közeli gépeket akkor feltűnhetett, hogy azért egész jól meglehet különböztetni őket a vaksötétben is egymástól. A szabály ugyan azt megmondja, hogy milyen típusú fény hol legyennek, de azt nem, hogy pontosan a szárnyhegy legszélén, vagy a winglet alján, esetleg a vízszintes vezérsík tetején stb. Például az Airbus gépeken a stroboszkópok gyakran három helyen villognak, a szárnyvégeken, a vezérsíkon, és a törzs alján. Boeing esetében jellemzőbb a klasszikus két pont a szárnyak és törzs alján vagy tetején. Tupoljevnél egyes típusokon dupla piros beacon van, az orron és a faron, kicsit erősebb villanással, néha külön színezetű villanásokkal.

Az Antonov vagy más régebbi szovjet típusokon pedig lassabb, gömb alakú piros beacon van, ami inkább "izzik" mint villog. A fények intenzitása technológiai korszak és típusfüggő. A régi gépeken halogén izzók vannak, így sárgásabb, gyengébb fény. Az újabbakon már LED-es strobok durván világítanak, mint egy diszkógömb és ez típusról típusra szintén eltérhet. Egy Airbus A350-nek olyan LED fényei vannak, hogy messziről simán kiemelkedik a mezőnyből. A katonai gépek gyakran tompított vagy IR (infravörös) üzemmódba kapcsolhatják a fényeket, vagy teljesen le is kapcsolhatják, főleg éjszakai műveleteknél. Emiatt a katonai gép gyanúsan sötét lehet az égen, vagy csak diszkréten derengő, tompa fények látszanak. Némelyiknek speciális fénykódja van (pl. helikopternél a piros-zöld kombinált fénypár a rotor szintjén, vagy IR strob).

Összességében elmondható, hogy az alábbiakat figyeltem meg eddig:

• A villanások gyorsak és durván fehérek akkor valószínűleg új gép, pl. Dreamliner vagy A350

• A villogás lassú, vöröses, ez lehet valami öregebb Antonov, Tu-154, Iljusin

• Ha három pontban is látsz fehér villanást akkor az Airbus (tipikusan háromszögben elhelyezett stroboszkóp)

Azonban észre vettem pár típuskülönbséget is:

• A380 - jellegzetes "villogás tánca", két fehér + piros beacon szinkronban.

• 737NG - alul-felül piros, közepes strob intenzitás.

• Tupoljev 134/154 - sárgásabb fények, lassabb villogás.

• Antonov An-12 - olyan, mintha diszkóból jött volna

• C-130 Hercules - gyakran csak egy piros beacon aktív, vagy IR mód.

• Boeing 737-300/400/500 (Classic) -gyengébb strobok., a piros beacon gyakran lassan forog, kevésbé villog, inkább izzik.,fehér fény hátul szolidan világít, szinte "aranyos".

• Boeing 737-800 / 737-900 (NG széria) - erősebb, modernebb stroboszkóp, beacon fent és lent, már LED-es piros, tipikusan két fehér strob a szárnyakon, gyorsabb tempóban villognak.

• 737 MAX - extra brutál LED-ek, a fehér stroboszkópok vakítanak, és van, hogy három helyen is villognak (szárny, orr vagy vezérsík környéke), beacon már nem gömbszerű, hanem pontszerű vörös LED.

• Boeing 747 - klasszikus stílus, határozott vörös és fehér fények, fehér strob három pontban is megjelenhet: szárny, törzs, vezérsík, a beacon karakteres, ha jó szögből látod, a far strob is világít oldalra, ami nem minden típusnál van így, piros beacon LED stílusú, nem forog, hanem hirtelen villan.

• Boeing 767 - piros beacon még inkább izzó stílusban, LED helyett izzós, fehér strob közepes erejű, nem túl gyors, de jól látható, jellegzetes „szikrázás” a levegőben, gyakran könnyű felismerni a méret és fények alapján, szélesebb törzs miatt jobban látszik a hátsó fehér fény, piros beacon jellemzően picit nagyobb méretű, villogó tempó közepes.

• Boeing 787 Dreamliner - ez már tényleg „űrhajó”. A villogások rendszertelennek tűnnek, mert a stroboszkópokat szoftver vezérli. Piros beacon hipergyors, de nem folyamatos, fehér fények szétszóródnak, olyan, mintha mindig lenne valami mozgás a gép körül.

• A Boeing-eknél nincs mindig külön „tail strobe” mint Airbusnál. Ez alapján éjszaka is gyakran felismerhető egy Dreamliner vs A350.

• A MAX típusnál a nav fények (piros/zöld) sokkal élesebbek, és a géptörzs szélesedése miatt jobban terül szét a fény.