Antonov AN-2PF - HA-YHD

Általános jellemzők: 

Hossz: 12,74 m
Fesztávolság: 18,18 m (felső szárny)
Szárnyfelület: 71,6 m²
Üres tömeg: 3450 kg
Maximális felszálló tömeg: 5500 kg
Motorok száma: 1 db
Svecov AS–62IR kilenchengeres, benzinüzemű csillagmotor
Felszálló teljesítmény: 736 kW (1000 LE)

Teljesítmény:

Legnagyobb sebesség: 258 km/h
Utazósebesség: 190 km/h
Hatótávolság: 845 km
Legnagyobb repülési magasság: 4500 m
Emelkedőképesség: 3,5 m/s

Gyáriszám: 1G187-36

Az An–2-est (NATO-kódja: Colt) a második világháború után a Szovjetunióban, az Antonov tervezőirodában fejlesztették ki. Ez a típus egymotoros, kétfedelű szállító-repülőgép, a világ legnagyobbja ebben a kategóriában. Eleinte kizárólag a Szovjetunió, később Lengyelország és Kína is gyártotta. 2004-ig több mint 18 000 darab készült belőle. A Szovjetunióban az Annuska és a Kukuruznyik beceneveket kapta, Magyarországon pedig az Ancsa név ragadt rá. Habár még ma is számos helyen működtetik, már a gyártás kezdetén sem számított korszerűnek mert a kétfedelű szárny részben vászonnal van bevonva. Ennek ellenére óriási sikere volt, a pilóták szerint az egyik legkezelhetőbb és legmegbízhatóbb repülőgéptípus a világon. Történetét tekintve, egészen 1930-as évekig lehet vissza menni, amikor tervezett volt egy újabb 

típus elkészítése. 1938-ban megépült egy LIG–10 típusjelzésű gép, azonban a sorozatgyártása nem kezdődött el. Ez a gép lehetett az ihletője Oleg Antonov szovjet repülőgép-tervezőnek, aki 1946-ban egy, a Szovjetunióban meghirdetett pályázatra beküldte a terveit. Erre a pályázatra elsősorban mezőgazdasági feladatokra szánt, könnyű szállító-repülőgép tervezését kérték. A gép az SZH–1 (szelszkohozjajsztvennij, vagyis „mezőgazdasági”) típusjelzést kapta, és 1947. augusztus 31-én emelkedett először a levegőbe. A gépet később áttervezték, és ekkor kapta az An–2-es típusjelzést. 1948-tól pedig már sorozatban is gyártották. A törzs teljesen fémépítésű, a szárnyak vászonborításúak. A következő évektől számtalan típusváltozat látott napvilágot, melyek alapjait a fenti gép szolgáltatta. A gépet a már említett három országban gyártották, de ma is sokkal több, ahol használják, felismerve a benne rejlő lehetőségeket, úgymint ejtőernyőzés, szállítmányozás vagy akár a sétarepülés. A típust elsősorban a volt szocialista országokban alkalmazták teher- és személyszállítási feladatokra. Ma a világ számos országában megtalálható, nyugaton is. AHA-YHD már lengyel gyártmányú An-2-es, a PZL-Mielec gyárában készült polgári repülőgép és 1981 óta van itthon forgalomba helyezve.

A szárnyak fesztávolsága különböző és a felső a hosszabbik. A szerkezetük teljesen fém, két főtartóval, vászon borítással. A csűrők, az oldalkormány és a magassági kormány mozgatása manuális, tolórudak és kábelek segítségével van megoldva. A fékszárnyak és a trimmek elektromos működtetésűek. A futómű hárompontos és farokkerekes, a kerekek pedig nem behúzhatóak. A gép mozgatásáról egy Svecov AS–62 típusú kilenchengeres, 29,87 liter űrtartalmú csillagmotor gondoskodik, aminek a teljesítménye 736 kW (körülbelül 1000 LE). A motor fogyasztása a repülési feladattól, a terheléstől és a repülési magasságtól függően óránként 120 és 200 liter között mozog. A hajtóanyag 100-as oktánszámú, ólmozott repülőbenzin. A repülőgép ejtőtankos rendszerű, azaz az üzemanyagtartályok a felső szárnyakban helyezkednek el, jóval a motor síkja fölött, mindkét oldalon hármas csoportban.

A tartályok egyenként 200 literesek, így az egyszerre felvehető mennyiség szárnyanként 600 liter és összesen 1200 liter üzemanyag fér el a repülőgépben. A tartályok közösítővel vannak ellátva, így vízszintes talajon leállított repülőgép esetében az üzemanyagszint kiegyenlítődik a tartályok között, illetve a közösítőszelepen keresztül a két szárnyban is. A pilóta repülés közben fogyaszthat csak a jobb tartálycsoportból vagy csak a balból, illetve mindkettőből közösen. Ha az üzemanyagszint leszállás után nem egyenlő a két szárnyban, és a repülőgép vízszintes talajon áll, az üzemanyag átfolyása miatt egy ideig a kiegyenlítő golyósszelep működésének jellegzetes kotyogó hangja hallatszik a gépből. Az üzemanyagszintre figyelni kell a következő repülés előtt, mivel a két oldal közötti eltérés nem lehet több 150 liternél. A légcsavar fém anyagú, négytollú, és állítható szögű aminek az átmérője 3,6 méter. A légcsavar kihajtása nem közvetlenül a főtengelyen helyezkedik el, hanem bolygókerekes, reduktoros megoldású. Az áttétel viszonya 0,687, ami azt jelenti, hogy a légcsavar ennyiszer lassabban forog, mint a főtengely. A motor maximális fordulatszáma 2200/perc, a légcsavar ilyenkor

1510-et forog percenként, amit az igen hosszú légcsavarlapátok végeinek magas kerületi sebessége miatt nem szabad túllépni. Az ilyen „hosszú lapátos” légcsavarral ellátott repülőgépek esetében a tervezés során külön odafigyelést igényel az a szabály, miszerint a lapátvégek semmiképp nem léphetik át a hangsebességet, mert az ilyenkor kialakuló rezonanciák, áramlásleválások tönkretehetik a légcsavart, illetve a motort. A motor-főtengely és a légcsavar forgásiránya a pilóta felől nézve jobb irányú. A légcsavar-szögállító hidraulikus, az olajrendszer kétkörös. A kisnyomású kör a motor kenéséért felelős, míg a nagynyomású kör a légcsavarszabályzót működteti. A szokásos kenőolajmennyiség 50 liter, de az olajtartályt legfeljebb 85 liter olajjal lehet feltölteni. A motor jellegéből 

adódóan jelentős olajfogyasztással is számolni kell az üzemeltetés során. A fedélzeti elektromos rendszer 24 V-os, negatív testelésű. Az alkalmazott technikai megoldások és a repülőgép általános jellemzőinek az ismeretében elmondható, hogy az üzemeltetés nagyon mostoha körülmények között is biztonsággal megvalósítható, de mindenképp felkészült és hozzáértő földi műszaki személyzetet, illetve hasonlóan jól kvalifikált repülőszemélyzetet igényel.

Az Antonov An-2-es repülőgépét közel 20-féle típusváltozatban gyártották. 

A fontosabb típusai:

An–2T – az első sorozatgyártott változat, hadi és szállítási célokra;

An–2TP – 12 személyes utasszállító változat (1949);
An–2TD – 12 személyes deszantváltozat ejtőernyős ugrásokhoz átalakítva. A legnagyobb példányszámban ezt gyártották;
An–2V (An–4) – hidroplán változat vízről történő üzemeltetéshez, nagyobb méretű légcsavarral;
An–2PP – az An–2V tűzoltó változata, 1240 liter oltóanyag-kapacitással (1964);
An–2R – mezőgazdasági változat;
An–2M – a legelső T változat korszerűsített mezőgazdasági alváltozata;
An–2SZ – mentő változat egészségügyi felszereléssel;
An–2SZH – mezőgazdasági változat vegyszerszóró berendezéssel és tartályokkal felszerelve, módosított

futóművel;
An–2K–NAK – tüzérségi tűzhelyesbítő repülőgép;
An–2LP – leszopozsarnij: úszótalpakkal felszerelt erdőtűzoltó változat;
An–3 – a legutolsó továbbfejlesztett változat 1979-ből, TVD–10V légcsavaros gázturbinával felszerelve. Az An–3T változatból 25 darabot gyártottak 2000–2009 között;
An–2M – lengyel hidroplán változat;
An–2F – fotófelderítő változat, 12,7 mm-es géppuskával és 23 mm-es gépágyúval felfegyverezve;
An–6 – időjárásfelderítő repülőgép. A meteorológus-megfigyelő elhelyezésére a függőleges vezérsík előtt egy üvegezett kabint alakítottak ki. Turbófeltöltős motorral szerelték fel. A repülési magassága elérte a 9500 m-t. 1956–

1958 között folyt a sorozatgyártása;
An–23A – hajtóművek légi teszteléséhez kialakított magassági repülőgép;
Jun–5 (J–5) – kínai licencváltozat, elsősorban szállítási célokra. 1957-től gyártottak An–2-eseket Kínában. Az évek folyamán több korszerűsített, egyedi igényekhez szabott változata is megjelent;
Jun–5 (J–5D) – kínai gyakorló-kiképző változat bombázó gépek pilótáinak a kiképzéséhez;
Beijing–5 – 1987-ben kifejlesztett kínai változat (1987);
Jun–5 (J–5B) – kínai gyakorlóváltozat;
An–2–100 – az Antonov vállalatnál 2013-ban kifejlesztett légcsavaros gázturbinás változat. A gépbe a Motor Szics 1500 LE-s MSZ–14 légcsavaros gázturbináját építették.